Szerző: A vörösbegy (Erithacus rubecula) egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén fészkelő, kedves külsejű madárfaj, mely a légykapófélék családjába tartozik.
A hegyvidéki, gazdag aljnövényzetű lomberdők elterjedt madara, gyakori a parkokban, arborétumokban, kertekben és patakpartokon is. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
A vörösbegy rendkívül könnyen beazonosítható madár, a hímek és a tojók tollazata nagyon hasonló. A kifejlett példányok kb. 12,5-14 cm, hosszúak, súlyuk 16-22 gramm, szárnyfesztávolságuk 20-22 cm. Begyük és arcuk élénk narancssárga színű, melyet kékesszürke sáv szegélyez a nyak és a mellkas vonalában.
Felül barnás színezetű, vagy olíva árnyalatú a tollazatuk, alsó testtájuk fehér színű. Csőrük és szemük fekete, míg lábuk barna színű. A fiatal vörösbegyek barna pöttyösek, jellegzetes narancssárga tollazatuk fokozatosan fejlődik ki.
Fiatal vörösbegy / Kép forrása: Pixabay.com
A vörösbegy halk fütty motívumokkal kezdődő, erőteljes trillázással végződő éneke, egyike a legkorábban felhangzó madárdaloknak. Csodaszép éneke gyakran már március második felében hallható.
A vörösbegy éneke:
A vörösbegy alapvetően békés természetű madár, mely a költési időszakot leszámítva magányosan él és nappal aktív, azonban a területére betolakodókkal szemben képes igazán harciasan is viselkedni.
Tavasszal és a költési időben főként rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel és télen sok bogyót fogyaszt. A madáretetőbe kihelyezett magkeverékből is szívesen csemegézik.
Kép forrása: Pixabay.com
Hazánk erdeiben ez az aprócska kis madár a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Évente két alkalommal, április-májusban, valamint június-júliusban költ. A fészkelő helyen a hímek jelennek meg először, ezt követően választanak revírt és párt a tojók.
A hímek, ahogy ez az énekesmadarakra általában jellemző, többségben vannak, így előfordul, hogy akár 20%-uk is pár nélkül marad az évben. Ezek a hímek intenzíven énekelnek, és nem ritka, hogy megzavarják a fajtársak költését is.
Kép forrása: Pixabay.com
A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból álló fészket a tojó építi a talajon vagy a talaj közvetlen közelében. A mesterséges odúk közül a „C” típusú odút használja fészkelésre.
A tojások száma legtöbbször 6-7, míg a második költéskor nem ritkán 5, a tojó az utolsó tojás lerakása után kezd el kotlani, a hím pedig eteti párját.
A kotlás jellemzően 13-14 napig tart, a fiatal vörösbegyek 12-15 nap után hagyják el a fészket. Ezt követően egyesével bújnak el a fészek közelében, ahol a szülők tovább etetik őket.
A vörösbegy szerepe a kultúrában
Kép forrása: Pixabay.com
A vörösbegy amellett, hogy egy rendkívül szerethető, bájos külsejű madár az európai kultúrában is jelentős szerepet tölt be, főként a brit népművészetben és Franciaország északnyugati részein. Megjelenik a skandináv mitológiában is, mint a viharfelhők madara, azaz Thor szent madara.
A 19. századtól kezdve a vörösbegy a karácsonyi ünnepkörben is egyre nagyobb szerepet kezdett játszani, karácsonyi üdvözlőlapokon és bélyegeken is feltűnt.
Képek forrása: Pixabay.com
