Szerző: A vörös gém (Ardea purpurea) Afrikában, Madagaszkáron és Eurázsia déli részén előforduló gázlómadár. Megjelenése a jóval gyakoribb szürke gémre emlékeztet, azonban mind külsejükben, mind élőhelyükben akadnak eltérések.
A vörös gém az öreg, avas nádasok madara, szemben a szürke gémmel, amely az ártéri erdők és nyílt vizek lakója. Vonuló madár, hazánkban az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg, a telet Nyugat Afrikában tölti.
Táplálékának nagy részét a halak jelentik, emellett kétéltűeket, vízirovarokat és rákokat is fogyaszt. A kifejlett madár testhossza 78-90 cm, szárnyfesztávolsága 120-150 cm, a hím testtömege 617- 1 218 gramm, a tojóé 525-1 135 gramm. Ismert rokonánál jóval karcsúbb, csőre és nyaka pedig vékonyabb és hosszabb.
A vörös gém nevét, az ivarérett példányok fekete csíkokkal tarkított vörösesbarna nyaki tollazatáról és gesztenyeszínű begyéről nyerte el. Ezt leszámítva nem túl élénk színű madarak. A kifejlett állatok hasa és fejtetője, illetve az innen induló kettős bóbita fekete.
Hátuk és szárnyaik pedig egyöntetű szürkék. A fiatal egyedek szinte egyszínűek, tollazatuk a kis fekete „sapkát” kivéve fakó homokbarna. Alapvetően csendes madár, ritkán hallható hangja a szürke géméhez hasonló, bár magasabb hangfekvésű recsegő kiáltás, egy-egy hangos, rezgő „krank”.
Laza telepeket alkot, telepeit a nagy kiterjedésű nádasokban találjuk, fészkét nádból készíti, fészekalapját nem ritkán más fajok is felhasználják. Fészekalja többnyire 4-6 tojásból áll. A fiókák 25-28 nap kotlás után kelnek ki a tojásokból.
A fiatal madarak 7-8 hét múlva hagyják el a fészket, ha veszélyt észlelnek, gyakran a környező nádasban rejtőznek el, és csak akkor térnek vissza, ha már biztonságban érzik magukat. A vörös gém Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Zeynel Cebeci / Licence: CC BY-SA 4.0
Források: MME; Europamadarai.hu; Wikipédia
