Szerző: A szürke gém (Ardea cinerea) Eurázsiában és Afrikában nagy területen elterjedt gémféle, mely az emberi környezethez is jól alkalmazkodik. A nagy folyók mentén a leggyakoribb, a költési idő után minden vizes élőhelyen előfordul, sokszor még szántókon és gyepeken is megfigyelhető.
A hazai állomány nagy része ősszel elvonul, sok madár eljut a Szaharán túlra is, azonban egyre nagyobb arányban próbálkoznak az átteleléssel is. Étrendje rendkívül változatos, főként halakkal táplálkozik, de rákokat, kétéltűeket, rovarokat és kisebb madarakat is zsákmányolnak.
Időnként mezőgazdasági területeken is vadászik, ahol mezei pockokat és más rágcsálókat ejt el. A kifejlett szürke gém testhossza 90-98 cm, szárnyfesztávolsága 175-195 cm, testtömege 1 020- 2 073 gramm. Repülése lassú, nehézkes. Jellegzetes hangja az érdes, recsegő „kraank” kiáltás.
Tollazata alapvetően szürkés színezetű. Nyaka és feje fehéres, bóbitája, mely a szeme mögül indul, fekete. A bóbitával még nem rendelkező fiatal madarak feje sötétszürke. Evezőtollai feketék, szárnyfedői sötétszürkék. Csőre sárga, de költési időben narancssárgává válhat.
A szürke gém hangja:
A szürke gém évente egyszer költ, fészekalja 3-6 tojásból áll. Telepeken fészkel, melyek általában ártéri erdőkben, fák koronájában jönnek létre. Néhány páros telepei a legkülönbözőbb vizes élőhelyeken is megtalálhatók, egyre nagyobb számban költ vegyes nádi gémtelepen is.
A telepen belül minden hímnek meg van a maga revírje, amit hevesen védelmez a többi hímmel szemben. Míg nem talál párra, hangos kiáltásokat hallat, a tojó közeledtére pedig nyakát kinyújtva, csőrét az égnek emelve pózolni kezd. Amint a tojó közeledik, a hím lehajtja fejét, és csattogtatja a csőrét.
Fészkét gallyakból és nádszálakból építi, a tojásrakásra márciusban kerül sor, enyhébb időben esetleg február végén. A 24-25 napig tartó kotlás során mindkét szülő ül a tojásokon. A fiókákat közösen etetik. A fiatal madarak 7-8 hét elteltével hagyják el a fészket.
A szürke gém hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Kép forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu; Wikipédia
