A szarka (Pica pica), mely talán nem túlzás állítani, hogy az egyik legszebb varjúfélénk, Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában egyaránt gyakori faj. Hazánkban a zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul, a nyílt, mezőgazdasági területeken különösen elterjedt.
Az elmúlt néhány évtizedben urbanizálódott és egyre nagyobb számban van jelen a városokban is. Állandó madár, azonban a téli időszakban, nagyobb csapatokba verődve kóborol.
A szarkához több érdekesség is fűződik, ezek közül a legismertebb, hogy szívesen gyűjt fészkébe fényes, csillogó tárgyakat, innen ered a „tolvaj szarka” kifejezés is. Képes az emberi beszédet utánozni, valamint felismerni magát a tükörben, azaz egy igen csak intelligens állattal van dolgunk. Megítélése ettől függetlenül mégsem egyértelműen pozitív mivel fészekrabló madár.
A szarka testhossza 40-45 cm, farokhossza kb. 20-22 cm, szárnyfesztávolsága 60 cm, míg testtömege 200-250 gramm. A hím és a tojó tollazata lényegében egyforma, ugyanakkor a tojók valamivel kisebb testalkatúak.
Fejük, nyakuk és mellkasi részeik fényes-fekete színűek, fémes zöld, vagy lilás árnyalatokkal tarkítva, begyük és vállövi tollazatuk fehér színű. Szárnyaik feketék, fémes árnyalatokkal, míg szárnytollaik fehér hálózatot alkotnak a tollak fekete széleivel, ez leginkább akkor látható, ha a madarat repülés közben figyeljük meg.
A szarka étrendje rendkívül változatos, és alkalmazkodik a táplálékkínálat adta lehetőségekhez. Nagyrészt állati táplálékot, elsősorban rovarokat fogyaszt, emellett azonban gyíkok, madártojások és fiókák is rendszeresen előfordulnak étrendjében.
Fészekrabló, a sűrű bokrokban épült fészkek sincsenek tőle biztonságban. Az állati táplálékok mellett, nem veti meg a haszonmagvakat és a bogyós gyümölcsöket sem. Évente egyszer költ, fészkét, már márciusban elkezdi építeni, a költést azonban többnyire csak április közepén kezdi meg.
Nagyméretű fészkét magas fák ágrendszerébe, vagy alacsonyabb, de sűrű bozótosok megközelíthetetlen részein építi. Fészke gallyakból áll, melyre szúrós ágakból tetőt is készít, míg végül csak szűk nyílásokat hagy az építményen. A fészek belsejét sárral tapasztja ki, végül puha anyagokkal béleli.
A szarka hangja:
A nagy műgonddal megépített fészket éveken keresztül használja, tavasszal felújítja. A tojó 5-9 tojást rak, a tojásokon egyedül kotlik, a fiókák 17-18 nap múlva kelnek ki. A hím a kotlás ideje alatt a fészek közelében tartózkodik, őrzi és eteti a tojót, később pedig a fiókák etetésében is részt vesz.
A fiatal szarkák három hetes korukban hagyják el a biztonságot jelentő fészket, szüleik azonban még ezután is gondoskodnak róluk. A szarka hazánkban nem élvez védettséget.
Képek forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu