Szerző: A szalakóta (Coracias garrulus), mely kékcsóka néven is ismert, rendkívül látványos tollazattal rendelkező, nagytermetű, varjúszerű madárfaj. Eurázsia területén elterjedt, Nyugat-Európából viszont szinte teljesen eltűnt.
Vonuló madár, a telet Afrikában vészeli át, hazánkban az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg, április végén, május elején tér vissza. Vonulása augusztusban veszi kezdetét, ilyenkor kisebb csoportokban éjszakázik, magányosan vagy laza csapatokban vonul.
Magyarországon a szalakóta a középhegységek központi, magasabb részeinek kivételével szinte bárhol előfordulhat, de a Duna-Tisza közén legnépesebb az állománya. A Dunántúlon csak nagyon ritkán fészkel, itt legtöbbször vonulási időben pillanthatjuk meg.
A kifejlett madár testhossza 30-32 cm, szárnyfesztávolsága 66-73 cm, testtömege 120-160 gramm. A felnőtt szalakóta feje, nyaka, hasoldala zöldeskék. Homloka és álla fehéres, szemén vékony fekete sáv húzódik át. Háta gesztenyebarna, farkcsíkja bíbor-kék. Válla irizáló kobaltkék, szárnyfedői világos kékeszöldek, evezőtollai kékes-feketék.
Farka feketés-kék, farktollainak széle halványzöld, a csúcsuk fekete. Repülés közben látszanak kétféle árnyalatú, kék szárnyfedői és fekete evezőtollai. Alsó szárnyfedői világoskékek, evezőtollai fekete csúcsúak. Erős, lehajló, kissé horgas végű csőre fekete. Lába sárga-okkersárga. A fiatal példányok fakóbb, világosabb árnyalatúak.
A szalakóta hangja:
A szalakóta igazi vártamadár, szívesen ül ki egy kimagasló pontra, ahonnan jól szemmel tarthatja a körülötte lévő nyílt területeket. Innen lecsapva szerzi meg táplálékát, mely főként gyíkokból, rovarokból, egyenesszárnyúakból és kisebb pockokból áll.
A legelőkhöz, kaszálókhoz, mezőgazdasági területekhez kötődik, mivel táplálékát ezeken a területeken könnyen megtalálja. Évente egy alkalommal költ, a fészekalj elpusztulása esetén pótköltéssel is próbálkozik.
Öreg fák odvaiban, fekete harkály és zöld küllő által készített odúkban, ritkán homokfalak üregeiben költ, a mesterséges odúkat is előszeretettel használja. A tojásokat május végén, június elején rakja le, a kotlás a teljes fészekaljon kezdődik meg.
Fészekalja 4-6 darab, fehér színű tojásból áll, melyeken a 18-19 napig tartó kotlás során a hím és a tojó egymást váltva ül. A fiókákat a szülők közösen etetik, a fiatal madarak július második felében repülnek ki.
A szalakótát több veszélyeztető tényező fenyegeti, impozáns megjelenése és mérete miatt előszeretettel vadásszák a tőlünk délebbre található országokban, ami vonulásakor jelenti a legnagyobb veszélyt.
A túllegeltetett és az elhagyatott legelőket sem szereti, mert amíg az előbbiben kevés táplálékot talál, addig az utóbbiban könnyen elbújnak zsákmányállatai. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1991-ben „Az év madarává” választotta a szalakótát. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Kép forrása: Flickr / Szerző: Imran Shah / Licence: CC BY-SA 2.0
Források: MME; HNP.hu; Europamadarai.hu
