Szerző: A pusztai macska (Otocolobus manul) egy rendkívül különleges külsejű és egyben nagyon ritka macskaféle. Mongól elnevezése miatt manulnak is szokás nevezni, valamint Pallas-macskaként is ismert, mely a fajt felfedező Peter Simon Pallasnak állít emléket.
A manul Közép-Ázsia pusztáin él, alacsonyabban fekvő területeken éppúgy, mint fennsíkokon, egyre fogyatkozó számban. A kutatók körülbelül 15 ezerre becsülik a számukat, vagyis a pusztai macskának nagyon alacsony az egyedsűrűsége hatalmas elterjedési területén.
Bár alkata hasonló a házi macskáéhoz – tömege 3-5 kilogramm, testhossza 50-60 centiméter -, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek tűnik. Szüksége is van a prémre, mert élőhelyének éghajlatát szélsőséges hideg és meleg, valamint a viszonylag kevés csapadék jellemzi.
Bundája már régen felkeltette az ember figyelmét, és vadászták is érte. Bár a nemzetközi szőrmekereskedelem már nem tart igényt a prémjére, némely területen, például Mongóliában ma is vadásszák.
Kép forrása: Pixabay.com
Több más ritka állathoz hasonlóan a manul testrészeinek is gyógyító hatást tulajdonít a tradicionális ázsiai orvoslás, és a babona miatt még mindig sok pusztai macska esik az orvvadászok áldozatául. Emellett élőhelyének pusztulása is veszélyezteti a félénk kisragadozót.
A manul – csakúgy mint az oroszlán kivételével az összes macskaféle – magányosan él. Elsősorban kisebb állatokra, rágcsálókra, egerekre és pockokra vadászik. Miután élőhelyének nem ő a csúcsragadozója, neki is el kell rejtőznie a nagyobb húsevők, farkasok, sasok elől.
Búvóhelynek a mormoták üregei a legalkalmasabbak, a manulok leginkább azokat foglalják el. A nőstények kicsinyeiket is ezekben az üregekben hozzák világra. Miután a hímek csak a párzás idejére találkoznak a nőstényekkel, az utódgondozás minden feladata rájuk hárul.
A pusztai macska nem számít gyakori fajnak az állatkertekben sem, Európában 34 állatkertben mindössze 106 manul élt 2017-ben. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykert 2013 óta foglalkozik ezzel a különleges állatfajjal, míg a Szegedi Vadasparkba először 2013-ban, majd pedig 2017-ben érkezett egy példány a látogatók nagy örömére.
Képek forrása: Pixabay.com
Források: Zoobudapest.com; MTI Archívum
