Szerző: A parlagi sas (Aquila heliaca) az eurázsiai füves puszták madara, ennek megfelelően Magyarországon éri el elterjedésének nyugati határát. Az idős madarak egész évben a költőhelyükön maradnak, a fiatalok azonban kóborolnak, egy részük a Balkánon, Kis-Ázsiában vagy Afrikában tölti a telet.
Világállománya csökkenő tendenciát mutat, a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából kiemelten fontos. Szerencsére a fajvédelmi munkának köszönhetően a Szlovákiával közös hazai állomány növekszik, az elmúlt 30 év alatt megtízszereződött.
A kifejlett parlagi sas testhossza 72-83 cm, szárnyfesztávolsága 190-210 cm, a hím testtömege 2 450-3 950 gramm, míg a tojóké 2 800-4 530 gramm. Legfontosabb táplálékállata az ürge, emellett, hörcsögöt, nyulat, más kisemlősöket és madarakat is zsákmányol.
A Magyarországon élő párok egy része középhegységeink erdeiben költ, mára azonban megnőtt az alföldi fasorokban, erdőfoltokban fészkelők aránya. Nagyméretű fészkét, melyek több éven keresztül is használ, erős ágakból építi, és puhább anyagokkal béleli. Jellemző, hogy a közelben váltófészket is készít.
Fészekalja általában 2-3, ritkábban 1 tojásból áll, melyeken a 43 napig tartó kotlás során a tojó és a hím is ül. A fiókákat szüleik közösen etetik, de nem egyforma mértékben. A fiatal madarak 55-60 napos korukban érik el azt a fejlettséget, hogy elhagyják a fészket.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2005-ben az „év madarának” választotta a parlagi sast. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Sumeet Moghe / Licence: CC BY-SA 3.0
Források: MME; Europamadarai.hu
