Szerző: Csak a rovaroké valódi szárny, a madaraké valójában módosult láb. Van állatfaj, ahol a hím az igazi szülő, és más furcsaságokat is rejt az állatok világa.
Csak három állat van, amely a fejének elfordítása nélkül is látja a háta mögötti területet: a nyúl, a papagáj és a kaméleon. A kaméleon mindemellett színének változtatásával (mimikri) tökéletesen képes beleolvadni a környezetébe.
A szülői egyenjogúság példaképei a csikóhalak, ahol a hím egyed lesz „terhes”, és ő „szüli meg” az utódokat. Egyes békafajok a hátukon cipelik apró ebihal kicsinyeiket, majd a fa tetején élő növényfaj levelében lévő kis „tavacskába” rejtik el őket, így gondoskodnak róluk.
A költöző madarak (gólya, vadliba, fecske, galamb) vándorlásuk során a Nap, a csillagok, és a Föld mágnesessége alapján tájékozódnak, és több ezer kilométer távolságból is biztosan hazatalálnak.
Korábban, a telefon és az internet előtti időkben a galamboknak ezt a tulajdonságát használták ki üzenetküldésre. A címzettől elhozott postagalambokat a majdani feladó a szükséges időben elengedte.
A rövidke üzenet a madarak lábára volt rögzítve. Az üzenet célba értét tájékozódási problémák sosem akadályozták, azt legföljebb a rossz időjárás, egy sólyom, egy éhes és nyílvesszővel felfegyverzett ember, vagy egy ellenkező nemű galamb megjelenése hiúsíthatta meg.
A galambok szívják, a többi baromfi pedig fejét felemelve kortyolja a vizet. A mindenki által jól ismert aranyhörcsögök sokáig bírják víz nélkül, megelégszenek a növényekben található nedvekkel is, ennek ellenére adjunk számukra vizet, hiszen nem a sivatagban vagyunk.
A méhek, a teknősök és a termeszek teljesen süketek. A vad természetben való tájékozódó képességüket más érzékszerveiknek köszönhetik. A méhek a táplálékforrás (virágos rét) helyének, távolságának és a várhatóan begyűjthető virágpor mennyiségének meghatározásához egy speciális táncot lejtenek.
A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék, emellett nagyon okosak is, ezért viszonylag nehéz megmérgezni őket.
Ha idegen élelmet találnak (mérgezett csalétek), ami valamiért gyanús, akkor nem vetik rá magukat, bármennyire is éhesek, hanem kiválasztanak maguk közül egy „önként jelentkezőt”. Ha neki bármilyen baja is lesz (legyen az akár csak hascsikarás), a többiek nem nyúlnak az eledelhez.
A pókháló hihetetlenül erős anyag: a vastagságához viszonyítva jóval erősebb, mint az acél. Szakértők szerint egy ceruzavastagságú pókháló kötél meg tudna állítani egy Boeing 747-es óriásgépet repülés közben.
Érdekes módon nem minden pók sző hálót, illetve a hálószövő pókok közül a többség a háló rezdüléseit figyelve vadászik áldozatára, mások a hálót lasszóként használva ejtik rabul a prédát. Kivételt képeznek az ugrópókok is, melyek lesből támadva kapják el zsákmányukat.
Csak a rovarok rendelkeznek igazi szárnyakkal. A többi repülő állatfaj (denevérek, madarak) szárnyai igazából módosult lábak.
Egy aranyhal emlékezőtehetsége mindössze három másodpercre terjed ki. De nem is az eszéért szeretjük. A tenyésztők munkájának eredményeképpen rengeteg színvariációban (vörös, vörös-fekete, tricolor, stb.) és formációban (oroszlánfejű aranyhal, égrenéző aranyhal, fátyolfarkú aranyhal stb.) létezik.
Kép forrása: Pixabay.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András
