Szerző: A mezei poszáta (Curruca communis) szinte egész Európában, Ázsiában és Északnyugat-Afrikában fészkelő madárfaj. Megtelepszik a domb- és sík vidékeken, a zárt erdőket azonban kerüli. Kisebb kiterjedésű bokrosokkal, sőt ritkásan benőtt cserjés oldalakkal is beéri.
Magyarországi élőhelyei az elmúlt évtizedekben jelentősen megfogyatkoztak, bokrosok telepítésével megfelelő fészkelőhelyeket alakíthatunk ki számára. Vonuló madár, a telet a Szaharán túl, Afrikában vészeli át.
A kifejlett mezei poszáta testhossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 18-23 cm, testtömege 13-18 gramm. Tollazata felül világos szürkésbarna, teste alsó része és torka fehéres. A hím feje teteje szürke, míg a tojóé barnás árnyalatú. A hazánkban élő többi poszátától rozsdás szegélyű szárnytollai segítenek megkülönböztetni.
A mezei poszáta éneke:
Táplálékának nagy részét a lepkehernyók és pókok alkotják, melyeket gyakran a talajon keresgélve, a magas fű között zsákmányol. Nyáron szívesen fogyasztja a fekete bodza bogyóit is. Évente egy vagy két alkalommal költ, fészekalja általában 4-6 tojásból áll.
A hímek a tojó megérkezése előtt revírt foglalnak és énekükkel igyekeznek maguknak párt találni, éneklés közben gyakori a nászrepülésük is. A hím a revír területén több fészekkezdeményt is épít, a tojó ezek közül választja ki azt az egyet, amelyeket közösen fejeznek be.
Kép forrása: Pixabay.com
A száraz fűszálakból, növényi részekből álló, szőrszálakkal bélelt fészket, melynek peremébe időnként pókhálót és gyapjúszálakat is beépítenek, alacsonyan építik. A 11-13 napig tartó kotlás során a hím és a tojó is ül a tojásokon, a második költés során azonban már csak a tojó, mivel ilyenkor a hím, az első költésből származó fiatalokról gondoskodik.
A fiókák 10-12 napos korukban hagyják el a fészket, ezt követően a közeli, sűrű növényzetben rejtőzködnek, ahol a szülők tovább etetik őket. A mezei poszáta Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Képek forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu
