macskabagoly

A macskabagoly (Strix aluco) Eurázsiában és Északnyugat-Afrikában előforduló madárfaj, földrészünkön csak a legészakibb területekről hiányzik. Nevét erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta melyet szürkületkor hallat.

Elegyes erdőkben, parkokban, temetőkben, ártéri ligeterdőkben figyelhetjük meg többnyire, ahol megfelelő méretű odvas fát talál költőhelyül.  Étrendje rendkívül változatos, a kisemlősök közül elsősorban erdei egeret és erdei pockot zsákmányol, de más pockokat, cickányokat, peléket, madarakat is szívesen fogyaszt. Éjjel aktív, ilyenkor vadászik.

A macskabagoly tömzsi testfelépítésű, középméretű bagolyfaj, amelynek hosszúsága 37–39 cm, szárnyfesztávolsága 94-104 cm, a tojó testtömege 420-620 gramm, míg a hímé 340-500 gramm. Nagy, kerek fejéről hiányoznak a tollfülek, a pofalemez, amely körülveszi a sötétbarna szemeket, nagyjából lapos és egyenes.

Az alfajok két színkategóriába sorolhatók, az egyiknek a felső része vörösesbarna, míg a másiknak szürkés, de átmeneti változatok is találhatók. Mindkét színváltozat esetében testének alsó része fehéres barna árnyalatú, csíkokkal vagy sávokkal.

A macskabagoly hangja:

Az esetek többségében odúban költ, de tornyokban, padlásokon és gallyfészkekben is előfordulhat fészkelése. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, ezekkel segíthető a megtelepedése és állományának növelése.  Évente egyszer költ, sikertelen költés esetén pótköltéssel próbálkozhat.

Fészekalja jellemzően 3-5 tojásból áll, melyeken a tojó egyedül kotlik, miközben a hím a táplálékról gondoskodik. A fiókákat a tojó eteti oly módon, hogy a hím által hordott zsákmányt feldarabolja.

A fiatal madarak körülbelül egy hónapos korukban hagyják el az odút, szüleik ekkor már közösen etetik őket. Újabb 7-10 nap elteltével válnak röpképessé, szüleik néhány hónapig még etetik és gondozzák őket. A macskabagoly Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kép forrása: Pixabay.com

Források: MME; Europamadarai.hu

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.