léprigó

A léprigó (Turdus viscivorus) egész Európában, Ázsia nagy részén, valamint Északnyugat-Afrika egyes területein fészkelő rigóféle. Magyarországon szórványos költőfaj, az Északi-középhegységben, valamint a Dunántúlon költ, ugyanakkor kisebb számban az Alföldön is előfordul.

A ritkás vagy ligetes erdőket részesíti előnyben, a nagyon sűrű, zárt erdőket kerüli. Időnként az ember közelében, parkokban is megtelepszik, télen és vonulásakor gyakrabban figyelhetjük meg. Részben vonuló, az északi, északkeleti állomány ősszel délnyugat felé vonul.

Étrendje meglehetősen változatos, férgeket, rovarokat és puhatestűeket is zsákmányol, főként a talajon. Télen szívesen fogyasztja a fák és cserjék bogyóit, a fagyöngy termését különösen kedveli.

A léprigó a legnagyobb magyarországi és európai rigó, mérete a vadgerléével vetekszik, testhossza 27 cm, testtömege 100-150 gramm, míg szárnyfesztávolsága 42-47 cm. A hím és a tojó tollazatában nincs különbség, a fiatal példányok nagyon hasonlítanak a felnőttekre, de hasi részük és begyük például világosabb.

A léprigó hangja:

Tollazata a háton, nyáron szürkésbarnás árnyalatú, télre szürkésebb lesz, a hasa pedig szürkésfehér színű, barna pettyekkel. Begye sárgás és szintén pettyezett. Az arc és torokrész fehéres színezetű. Szárnya alul fehéres, a hosszú faroktollak vége fehér. Szemei sötétbarnák, csőre feketés.

Az április elejétől, július közepéig terjedő időszakban évente egyszer, ritkábban kétszer költ, fészekalja általában 4-5 tojásból áll. A növényi szálakból, száraz falevelekből, gyökérdarabokból álló, nedves földdel kitöltött fészket a tojó építi.

A 14-15 napig tartó kotlás során, főként a tojó ül a tojásokon, időnként felváltja a hím. A fiókákat a szülők közösen etetik, a fiatal madarak 14-16 nap múlva hagyják el a fészket. A léprigó Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kép forrása: Flickr / Szerző: Imran Shah / Licence: CC BY-SA 2.0

Források: MME; Europamadarai.hu

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.