A kuvik (Athene noctua) Európában, Ázsiában és Észak-Afrika területén egyaránt elterjedt madárfaj. Hazánkban az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken a leggyakoribb, a zárt erdőket kerüli. A többi Magyarországon előforduló bagolyfajnál többször kerül szem elé, köszönhetően annak, hogy részben nappal is aktív.
Kedveli az ember alkotta, vidéki környezetet, azonban a mezőgazdaság átalakulása, a tanyák csökkenése, és az állattartás visszaszorulása miatt élőhelye szűkül. Mesterséges odúk kihelyezésével segíthető állományának növekedése.
A kifejlett kuvik testhossza 21-23 cm, szárnyfesztávolsága 54-58 cm, a tojó testtömege 150-220 gramm, míg hímé 140-190 gramm. Kistermetű bagolyfaj, melynek lapos fejtetője, tömzsi, vaskos testalkata és rövid farka van.
Homloki része, illetve fejének teteje ellaposodott, ez jellegzetes „rosszalló tekintetet” kölcsönöz számára. Tollazata szürkésbarna árnyalatú, melyet fehéres színű csíkozások, pöttyök díszítenek. Testének alsó részei világosabb színűek, melyeket sötétbarna csíkozások és pöttyök tesznek változatossá.
Hullámzó röpte harkályszerű, abban az esetben, ha megzavarják, izgalmában, le-fel billegteti magát. Nagyrészt kisemlősöket és énekesmadarakat zsákmányol, emellett kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is fogyaszt.
Évente egy alkalommal, üregekben, faodúban és tetőszerkezetek alkalmas helyein költ, fészket nem épít. Sikertelen költés esetén megpróbálkozhat pótköltéssel. Fészekalja jellemzően 3-5 tojásból áll, melyeken csak a tojó ül, a fészket csak rövid időre hagyja el.
A kotlási idő a táplálkozási viszonyoktól függ, ideális években 24-25, táplálékban szegény tavaszokon 28 nap is lehet. A fiókákat eleinte a tojó táplálja, a hím által hordott élelemmel, később mindkét szülő etet.
A fiatal madarak nem egészen 4 hetet töltenek a fészekben, a kirepülést követően még hosszabb ideig etetik és védik őket szüleik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban „Az év madarává” választotta. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Trebol-a / Licence: CC BY-SA 3.0
Források: MME; Europamadarai.hu