A kormosfejű cinege (Poecile montanus) eurázsiai elterjedésű madárfaj, mely a tűlevelű és elegyes erdők lakója. Állandó madarunk, mely a költési időszakon kívül, főként télen szívesen kóborol. Táplálékát a lombkoronában élő rovarok jelentik.
Magyarországon két alfajával is találkozhatunk, az egyik az ország nyugati részén, a másik az Északi-középhegységben él. A kormosfejű cinege szinte megszólalásig hasonlít a barátcinegére, olyannyira, hogy a két fajt csak 1897-ben különítették el egymástól.
Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, a hímek tömege 10-14 gramm, míg a tojóké 8-13 gramm. A hím és a tojó tollazata egyforma, a tojó kicsit kisebb. Tollazata barnás színű, a háta sötétebb, hasa világosabb, szürkés.
Feje tetején fekete sapka és torkán ugyanilyen színű sáv látható, amelyek világos arcfoltjait keretezik. A barátcinegétől nagyobb feje és a szárnyon látható matt terület különbözteti meg, illetve torokfoltja is nagyobb valamivel rokonáénál.
A kormosfejű cinege olyan fenyvesekben fészkel, ahol öreg, odvasodó fák is vannak. Puha, korhadó fába maga is kialakíthat költőüreget, de kész odvakat is elfoglal. Fészkét növény szöszökből, mohából és állati szőrökből építi.
Évente két alkalommal költ, első fészekalja jellemzően május elején teljes, második költésére júniusban kerül sor. Fészekalja 7-10 tojásból áll, melyeket a tojó naponta rak le. A két hétig tartó kotlás során csak a tojó ül a tojásokon, eközben a hím eteti.
A kormosfejű cinege hangja:
A fiókákról a szülők közösen gondoskodnak. 16-18 napot töltenek el a fészekben, a kirepülést követően, még hosszabb ideig a költőrevírben tartózkodnak. Az esetek többségében a második fészekalj fiókáival együtt, a szülők vezetésével indulnak el a nyári kóborlásukra.
Ezt a bájos külsejű kis madarat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben a többi cinegével együtt „az év madarává” választotta. A kormosfejű cinege Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Képek forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu