Szerző: A keresztcsőrű (Loxia curvirostra) Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika fenyőövezeteinek gyakori madara. Magyarországon csak kis számban költ, a hazai középhegységek lucfenyveseiben. Vonuló, változó számban, de minden évben átvonulnak nálunk, vagy telelnek az északi populáció madarai.
Azokban az években, amikor az északi fenyők termése nem elég számukra, nagy számban telelnek Közép- és Dél-Európa területén. Ilyenkor általában nagyobb csapatokban, vagy a fenyőkön táplálkozva lehet őket megfigyelni.
Fő táplálékuk a fenyőmag, de egyéb fák termését (bükkfa, borókák), sőt, a levéltetveket is elfogyasztják. Nem ritka, hogy fejjel lefelé lógva bontogatják a tobozokat a fenyőfákon, melyben jellegzetes keresztbe álló csőrük van segítségükre.
A keresztcsőrű kb. 16-17 cm testhosszú élénk színű madár, szárnyfesztávolsága 27-31 cm. A hím téglavörös árnyalatú, míg a tojó olajzöld színű, farkcsíkja sárga. A hímek és a tojók csőre is keresztbe álló, a fiókák csőre a fészekből való kirepülés után „kereszteződik”.
A keresztcsőrű hangja:
A keresztcsőrű a magasan fekvő fenyvesek fészkelő madara, fészkét fenyőfára, többnyire a lucfenyő sűrű ágai közé építi. A fenyőgallyakból, zuzmóból, más növényi részekből álló, mohával, tollal és szőrrel bélelt fészket a tojó építi, miközben a hím őrködik.
Fészekalja általában 3-4 tojásból áll, melyeken a tojó egyedül kotlik, a fiókák 12-13 költés után kelnek ki a tojásból. A fiókákat eleinte csak a tojó eteti, később a hím is segít a táplálásukban.
A fiókák 18-19 nap után hagyják el a fészket, a kirepülés utáni hetekben szüleikkel maradnak, de amint a csőrük végleges formája kialakul, más családokkal együtt, nagyobb csapatban járják az erdőket.
A keresztcsőrű hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Dario Quattrin / Licence: CC BY-SA 4.0
Források: MME; Europamadarai.hu
