kárókatona

A nagy kárókatona vagy kormorán (Phalacrocorax carbo) széles elterjedésű madárfaj, hét alfaja Eurázsiában, Afrikában, Észak-Amerikában, Grönlandon, Ausztráliában és Új-Zélandon is előfordul. Halastavainkon valamint természetes vizeinken egyaránt gyakran találkozhatunk vele.

Ősszel a hazai populáció madarai mellé északabbról érkeznek csapatok. A vizek befagyásával a kárókatonák jelentős része déli irányba vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány képes sikeresen áttelelni.

Magyarországi állománya jelentős növekedésen esett át. Az egyik olyan hazai madárfajunk, mely komoly károkat képes okozni a halastavakon gazdálkodóknak. Kártétele azonban nem merül ki a féktelen halászatban, ürüléke erősen károsítja, pusztítja a növényzetet.

A kifejlett nagy kárókatona testhossza 80–100 cm, a szárnyfesztávolsága 130–160 cm, a hím testtömege 2 000–3 000 gramm, míg a tojóé 1 700-2 500 gramm. Teste nagyon nyúlánk, ugyanakkor erős és hengeres. Nyaka hosszú és vékony, feje kicsi, arca egy része csupasz. A csőr vége erősen kampós.

A fejtető, nyak, mell, has, hátalja fényes feketés-zöld árnyalatú, gyenge fémfénnyel. A hát eleje és a szárny barna, farok- és evezőtollai feketék. A szeme tengerzöld, csőre és lába fekete. Nászidejükön (főként a hímek) fehér, finom üstököt viselnek, amely azonban rövid idő elteltével kihullik.

Ahogy azt már kártételéből is sejteni lehetett, a nagy kárókatona halevésre specializálódott, a halakat nagy tömegben fogyasztja. Gyakran csapatosan is vadászik, ilyenkor a víz alatt közösen terelik zsákmányukat.

A legtöbb vízimadártól eltérően, nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem tudják vízlepergető réteggel bevonni, így az a víz alatt teljesen átnedvesedik. Gyakran látható a vizek mentén, hogy a nagy kárókatonák kinyújtott szárnyakkal szárítkoznak néhány merülés után.

A nagy kárókatona Magyarországon legnagyobb számban, a folyók menti galériaerdőkben költ, gémtelepeken, gyakran önálló telepeken is. Gallyakból álló fészkét idős fák ágvilláiba építi. A madarak ürüléke hamar elpusztítja a fészkeket tartó fákat, ugyanakkor a madarak továbbra is használják ezeket.

Fészekalja többnyire 3 tojásból áll, melyeken a szülők felváltva kotlanak, a fiókákat szintén közösen gondozzák. Halastavainkon és természetes vizeinken, károkozásának mérséklése a 13/2001 KöM rendelet szerint lehetséges, ugyanakkor figyelembe kell venni az adott területen élő egyéb madárfajok jelenlétét, védelmét is.

Kép forrása: Pixabay.com

Források: MME; Europamadarai.hu; Wikipédia

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.