tiszavirágzás

Szegeden, Mindszenten a kompnál, Tiszaugnál, Tiszainokán, Tiszakürtön és Csongrádon a Körös-toroknál érdemes figyelni a kérésznászt a következő egy-két napban.

Minden júniusban várjuk, hogy a három éve a Tisza iszapjában fejlődő tiszaviráglárvák a felszínre jöjjenek és megkezdjék átalakulásukat és néhány órás násztáncukat, mielőtt befejezik életüket. A tömeges rajzás időpontja több mindentől függ: befolyásolja a hőmérséklet, a vízállás, a szélviszonyok, a felhősödés.

A tiszavirág (Palingenia longicauda) Európa legnagyobb kérésze. 2,5-3,8 cm-es teste a farksertéivel 10-12 cm hosszú is lehet. A nőstényeket könnyen megkülönböztethetjük a hímektől, mivel farksertéik rövidebbek, szárnyaik és testük nagyobb.

A vízfelszínre rakják petéiket (egy nőstény 7-8000 db-ot), melyek lesüllyednek a fenékre. A kikelő lárvák az aljzatba fúrják magukat, három évig itt fejlődnek és az iszap szerves korhadékaival táplálkoznak. Az aljzaton történő furkálásukkal élőhelyet teremtenek más mederfenéki élőlények számára is.

Növekedésük befejezéseként a hímek utolsó lárvastádiumukat követően nehezebben repülő un. szubimágóvá válnak, melyek a partra repülnek és újabb vedlés után kezdik meg rövid imágó életüket. A nőstények lárvabőrüket levetése után egyből imágóvá válnak és ezt követően utolsó óráikban csak a párkereséssel és a peterakással törődnek.

A rajzás rendkívül látványos. Előrajzással indul, amikor még csak pár száz rovar jelenik meg a felszínen. A főrajzáskor több ezren, akár milliónyian is lehetnek, majd végül az utórajzás újra kis létszámú. A rajzás az esti órákban, leginkább 18-21 óra között zajlik.

Nem csak a faj fennmaradása szempontjából nagy esemény, de számos madár-, hal- és kétéltűfaj is számít az ebből fakadó táplálékbőségre. Hajdanán a gazdák is felhasználták a tiszavirágokat állataik etetésére. Ezt ma már nem lehet megtenni, mivel a tiszavirág védett, az elhullott állatok gyűjtése is tilos.

A tiszavirág valaha közönséges fajnak számított, de az 1900-as évek első felében kihalt Nyugat-Európából és Közép-Európában is drasztikusan lecsökkent a száma. Tömegesen ma már csak főleg a Tiszában találkozhatunk vele. Megfogyatkozásában szerepet játszottak a folyószabályozások, mederátalakítások és a vizek szennyezése.

Kép forrása: KNP.hu / Szerző: Filotás Zoltán

Forrás: KNP.hu

Friss cikkek innen:Barangoló

Comments are closed.