Szerző: A haris (Crex crex) eurázsiai elterjedésű madárfaj, a nedves rétek, kaszálók, folyó menti területek lakója. Kedveli az olyan nedves gyepeket, ahol viszonylag magas, sűrű növényzetet talál néhány elszórt bokorral.
Állománya egész Európában csökken, mely a mezőgazdaság megváltozására vezethető vissza. Magyarországon legnagyobb számban, a Bodrogközben és a Szatmár-Beregben költ. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi részén vészeli át.
Táplálékának nagy részét, az állati eredetű táplálékok adják, rovarokat, puhatestűeket és pókokat fogyaszt. Ezt egészít ki gyom és fűmagvakkal. Rejtőzködő életmódot folytató madár, jelenlétéről legtöbbször csak jellegzetes „recsegő” hangja árulkodik.
A haris hangja:
A kifejlett haris testhossza 27-30 cm, szárnyfesztávolsága 46-53 cm, a hímek testtömege 135-200 gramm, míg a tojóké 120-150 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakó-barna, vörösesbarna csíkozással.
Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke, csőre rövid és erős. Fiókái egységesen feketés barnák. Territoriális madár, a hímek hangjukkal jelzik területfoglalásukat, egy hím, több tojóval is párosodhat, az poligám.
A fészket a tojó egyedül készíti el, ehhez egy gödröt kapar, amibe fűszálakból, levelekből és száraz növényi részekből épít fészket. Fészekalja többnyire 7-10 tojásból áll, de akár 13 is lehet. A 15 napig tartó kotlás során, a tojó egyedül ül a tojásokon.
Fiókái fészekhagyók, 4 hetes korukban már tudnak repülni, teljes fejlettségüket azonban csak 8 hetes korukban érik el.
A haris az „Év madara” volt 2016-ban, melyet a lakosság választott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján lezajlott internetes szavazáson. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Kép forrása: Flickr / Szerző: Thomas Cuypers / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
Források: MME; Europamadarai.hu
