Szerző: A halászsas (Pandion haliaetus) Eurázsia északi részén és a Földközi-tenger partvidékén él, valamint Észak-Afrikában is költ. Elterjedési területe egészen Ausztráliáig elhúzódik. Magyarországon tavasszal és ősszel rendszeres átvonuló.
Európai állománya kezd megerősödni, ezzel összefüggésben már hazánkban is voltak költési kísérletei. Magányos példányait főként a vizes élőhelyeken, halastavakon figyelhetjük meg. Az átvonuló madarakra a legnagyobb veszélyt az elektromos vezetékek jelentik.
A kifejlett halászsas testhossza 55-58 cm, szárnyfesztávolsága 145-170 cm, a hím testtömege 1 120-1 740 gramm, míg a tojóé 1 208-2 050 gramm. A fej és a tarkó tollai sárgásfehér alapon feketésbarna hosszanti sávokkal rajzoltak, háta barnás-fekete, finom fehér tollszegéllyel, fejének teteje, tarkója és hasa fehér színű.
A halászsas lába hosszú, lábfeje nagy, erős lábujjakkal. Szarutüskékkel borított ujjai hosszú, hajlott karmokban végződnek. Lába kitűnően tompítja a vízzel való ütközés erejét és alkalmas a sikamlós testű halak megragadására is a vízfelszín alatt.
Szárnya is sajátos alakú: hosszú, keskeny, kissé szögletes és sirályszerű, a víz fölött való hosszas kutatáskor hatékony repülést biztosít. A halászsas, ahogy arra elnevezési is utal alapvetően halakkal táplálkozik, és költőhelyet is ennek megfelelően próbál választani.
Ha talál a fészek megépítéséhez alkalmas fát, akkor a halban gazdag vizek közelében költ, egyéb esetekben akár több kilométert is ingázik a költőhely és a táplálkozóhely között. Ágakból álló fészkét az esetek többségében fák csúcsára, időnként oszlopra vagy mesterséges fészekalapra építi.
Fészekalja legtöbbször 3, ritkábban 2 vagy 4 tojásból áll, a fiókák 35-38 nap elteltével kelnek ki. Eleinte a hím vadászik, a tojó a fiókákat őrzi és eteti. A fiatal madarak körülbelül 60 napos korukban hagyják el a fészket.
A halászsas Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Kép forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu
