Szerző: A fülemüle, vagy népies néven csalogány (Luscinia megarhynchos) Európa északi részeinek kivételével az egész kontinensen, valamint Észak-Afrikában fészkelő, változatos és sokszínű énekű, énekesmadár. Vonuló, a hideg téli hónapokat Afrikában vészeli át.
Magyarországon a dunántúli dombvidéki területeken legsűrűbb az állománya. Előnyben részesíti az ártereket, bokros sűrűségeket, de parkokban, temetőkben és kertekben is találkozhatunk vele. A fővárosban is kezd elterjedni, egyre több helyen hallható tavaszi éneke a városban.
A fülemüle hangja:
A kifejlett fülemüle testhossza 16 cm, a szárnyfesztávolsága 23–26 cm, testtömege 17–24 gramm. Hasa és háta szürke árnyalatú, farka vörösesbarna, torka világosszürke színű. Táplálékául a különféle rovarok, pókok, férgek és apró csigák szolgálnak, melyeket a talajon zsákmányol.
A fülemüle évente egyszer költ, időnként pótköltés is megfigyelhető. A revírt a hím választja ki, a bokrokon vagy alacsonyabb faágakon énekel, hogy magához csalogassa a tojót. Territoriális madár, a revírhatárok közelében nem ritka, hogy a szomszédos hímek harcolnak egymással.
A száraz levelekből és vékony gyökerekből álló, gyökerekkel bélelt fészek helyét a tojó választja ki és a fészket is egyedül építi, bokrok, vagy egyéb sűrű növényzet takarásába, ritkábban a talajra. Az esetek többségében a talajfelszín fölött, de mindig alacsonyan fészkel.
Fészekalja általában 4-6 tojásból áll, melyeken a 13-14 napig tartó kotlás során a tojó egyedül ül. A fiókák kéthetes korukban hagyják el a fészket, ekkor még nem tudnak repülni és egyenként elbújnak. Szüleik ilyenkor folytatják az etetésüket. Négyhetes korukra teljesen önállóvá válnak, a család ezután még hosszabb ideig együtt marad.
A fülemüle Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1995-ben „Az év madarává” választotta.
Kép forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu
