fenyvescinege

A fenyvescinege (Periparus ater) Eurázsiában elterjedt cinegefaj, mely főként fenyőerdőkben költ, de lombelegyes társulásokban és mesterséges zöldfelületeken is megjelenik. Időnként olyan kertvárosi környezetben is megfigyelhetjük, ahol sok fenyőfa található.

Állandó, nem vonuló madarunk, télen azonban más cinegék társaságában kóborol és a madáretetőn is felbukkan. Mesterséges és természetes odúban is költ, az A-típusú mesterséges odú kihelyezése segíti megtelepedését.

Táplálékának jelentős részét a fákon, főként fenyőkön élő rovarok teszik ki, a téli időszakban étrendje bogyókkal és termésekkel egészül ki. Hangja a széncinegére emlékeztet, annál azonban kissé magasabb.

A fenyvescinege hangja:

A fenyvescinege testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, testtömege 8-10 gramm. Számos alfaja ismert, ezek színe egészen változatos. Léteznek sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú alfajok is.

Az Európában leggyakoribbnak számító Parus ater ater szürke és fehér színű, a fiókák még sárgásak. Az összes alfajra jellemző az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.

fenyvescinege

Kép forrása: Pixabay.com

A fenyvescinege évente kétszer költ, nagyrészt mohából álló, szőrökkel bélelt fészkét természetes vagy mesterséges odúkba, ritkán sziklarepedésekbe vagy az avar mélyedésébe építi. Fészekalja jellemzően 8-10 tojásból áll, a másodköltéskor kevesebb tojást rak.

A 12-15 napig tartó kotlás során a tojó egyedül ül a tojásokon, miközben párja eteti. A fiókákat a szülők közösen látják el. A fiatal fenyvescinegék 17-21 nap elteltével hagyják el a fészket.

Ezt a kedves kis madarat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben a többi cinegével együtt „az év madarává” választotta. A fenyvescinege Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Képek forrása: Pixabay.com

Források: MME; Wikipédia

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.