Szerző: Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) egész Európában honos, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadarunk. Észak- és Közép-Európában a fenyvesekben fészkel, Nyugat- és Dél-Európában főnként a városi parkokban, puhafás erdőkben telepszik meg.
Magyarországon először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta az ország egyes részein már gyakori fészkelőnek számít. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a Mediterráneumban tölti, de enyhe teleken egyes példányok áttelelnek.
Nagyrészt rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. Tollazatának köszönhetően nem könnyű megpillantani a természetben, azonban, rövid, éles egytagú jelzőhangja csalhatatlanul elárulja jelenlétét.
Az erdei szürkebegy hangja:
A kifejlett erdei szürkebegy testhossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 19-21 cm, testtömege 16-25 gramm. Tollazatára a szürke és a barna szín a jellemző, sötétebb foltokkal. Évente két alkalommal költ, fészekalja általában 4-6 tojásból áll.
Első fészekalja többnyire május első hetében teljes, második költésére június második felében kerül sor. Fészkét alacsonyan, nem ritkán a talaj közelében építi. A gallyakból és mohából álló, szőrökkel bélelt fészek építése a tojó feladata.
A tojó akkor kezdi el a 12-14 napig tartó kotlást, amikor a fészekalj már teljes, a tojásokon egyedül ül, a hím csak nagyon kevés esetben váltja fel, a kotlás ideje alatt a költőterületet őrzi. A fiókákat a két szülő közösen eteti rovarokkal és pókokkal.
A fiókák 11-13 napos korukra szinte teljesen kitollasodnak, ugyanakkor a farktollaik még rövidek, és repülni is csak kis távolságra tudnak. Nem egyszer előfordul, hogy a fiatalok szétszélednek az aljnövényzetben, ahol a szülők tovább etetik őket, amíg önállóvá nem válnak.
Az erdei szürkebegy Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Kép forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu
