erdei pacsirta

Az erdei pacsirta (Lullula arborea) szinte egész Európában elterjedt madár, hazánkban a nyílt területekkel tarkított dombsági erdőfoltokban, cserjésekben, gyümölcsösökben, valamint az alföldi fenyvesek közelében költ.

Rövid távú vonuló, gyakran már a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére, igen területhű madár, fészkét sokszor az előző évi költőhely közvetlen közelébe rakja. A legszebb hangú pacsirtaként tartjuk számon, latin nevét is erről a különleges adottságáról kapta.

Étrendje az évszak függvényében változik, nyáron szinte kizárólag csak rovarokkal táplálkozik, míg télen főként növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyaszt. Testhossza 15 cm, szárnyfesztávolsága 27-30 cm, testtömege 25-35 gramm.

Az erdei pacsirta éneke:

Az erdei pacsirta, a mezei pacsirtánál kisebb, rövidebb farkú, karcsúbb csőrű és finomabb vonalú madár. Az Tollazata barnássárga árnyalatú, mellén és a hátoldalon sávozott, testalja egyszínű, világos. Jellegzetessége világos szemsávja, mely a tarkójára nyúlik.

Évente kétszer, legfeljebb háromszor költ, a fészek helyét csőrükkel kaparják ki a talajon, az így képződő mélyedést a tojó vékony növényi részekkel béleli ki. A 12-15 napig tartó kotlás során, a tojó ül a tojásokon, miközben a hím énekel.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2003-ban az erdei pacsirtát „Az év madarává” választotta a hazánkban élő többi pacsirtafajjal együtt. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kép forrása: Flickr / Szerző: Nik Borrow / Licence: CC BY-NC 2.0

Források: MME; Adatbank.transindex.ro

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.