Szerző: Az erdei fülesbagoly (Asio otus) Eurázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában is előforduló madár. Hazánkban a leggyakoribb bagolyfajnak számít, országszerte elterjedt, azonban a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli.
Gyakori, hogy télen a településekre húzódik, többnyire örökzöldeken vészelik át a hűvösebb hónapokat. Egy-egy fenyőfán nem ritka, hogy több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak.
A faj állománya Magyarországon stabilnak mondható, az egyik legjellemzőbb veszélyeztető tényező a fajra nézve a gázolás, gyakran ütik el éjjel autók. Mivel előszeretettel foglalja el a varjak fészkét is, ezért a varjútelepek növelésével, az erdei fülesbagoly állománya is növelhető.
A kifejlett erdei fülesbagoly testhossza 25-37 cm, szárnyfesztávolsága 90-100 cm, a tojó testtömege 240-370 gramm, míg a hímeké 220-330 gramm. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkeznek. A hím, a tojó és a fiatal madár tollazata hasonló színezetű.
Évente egy alkalommal költ, fészekalja jellemzően 5-6 tojásból áll, mely viszonylag korán, már márciusban teljes. A költőhelyül, szívesen foglalja el a vetési és dolmányos varjak, valamint a szarkák fészkeit, időnként a ragadozó madarak gallyfészkét is birtokba veszi, kivételes esetekben a talajon is költhet.
A 27-28 napig tartó kotlás során csak a tojó ül a tojásokon, miközben a hím táplálékot hord számára. A fiókákat a tojó eteti a hím által szerzett zsákmánnyal. A fiatal madarak röpképességük előtt elhagyják a fészket és a környező fákon üldögélnek.
Ebben az időszakban számos ragadozó veszélyt jelent rájuk. Röpképessé 33-35 napos korukban válnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2020-ban „Az év madarává” választotta. Az erdei fülesbagoly Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Kép forrása: Flickr / Szerző: Marlis Börger / Licence: CC BY-ND 2.0
Források: MME; Europamadarai.hu
