bütykös hattyú

A bütykös hattyú (Cygnus olor) Eurázsiai elterjedésű madárfaj, mely általában tavakat választ költőhelyéül. Hazánkból szinte teljesen eltűnt a 19. században, azonban a 70-es években újra megjelent, azóta pedig az egész országban elterjedt, köszönhetően annak is, hogy jól alkalmazkodott az emberi jelenléthez.

A Magyarországon költő példányok nagyrészt a hazai és a tőlünk dél-nyugati, be nem fagyó vizeken vészelik át a telet. A madarak évről évre visszajárnak bejáratott helyeikre, ahol az emberek etetik őket. Télen a hazai állomány mellé északról is érkeznek vendégek.

Táplálékának nagy részét, a különféle vízinövények teszik ki, melyeket hosszú nyaka segítségével a felszín alatt szakít le. Kis mennyiségben állati eredetű táplálékot is fogyaszt. A bütykös hattyú az egyik legnagyobb madár, mely repülni képes.

Testhossza 145-160 cm, szárnyfesztávolsága 208-238 cm. A hím testtömege 9 000-14 000 gramm, a tojóé 7 000-11 000 gramm. Teljes tollazata hófehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnás-fekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál.

A bütykös hattyú a márciustól júniusig tartó időszakban költ. A nagyméretű, nádszálakból és gyékényből álló fészkét a tojó építi, a nádasok olyan részeire, ahonnan könnyen kijut a nyílt vízre. Fészekalja többnyire 6-7 tojásból áll, melyeken a 34-38 napig tartó kotlás során a tojó egyedül ül, miközben párja őrködik.

A fiókák félig fészekhagyók, mindkét szülő vezeti őket, az is gyakori, hogy a hátukra veszik a fiatal madarakat. Önállóvá 3-4 hónapos korukban válnak, azonban még egy évig szüleik közelében maradnak.

A vadhattyú fiókák szürke pelyhesek, fiatal kori tollazatuk szürke, az első vedlést követően nyerik el hófehér színüket és válnak ivaréretté.

Kép forrása: Pixabay.com

Források: MME; Europamadarai.hu; Wikipédia

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.