Szerző: A barkóscinege (Panurus biarmicus) Európában és Ázsiában élő madárfaj, mely Magyarország nádasaiban elterjedtnek számít. Ázsiai költőhelyei nagyobb, összefüggő területet alkotnak, európai elterjedése mozaikos, szigetszerű. Nem igényli az öreg, avas nádasokat, már a másodéves állományokban is megtelepszik.
Állandó madarunk, télen kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja a nádasokban. A többi nádi énekesmadártól eltérően, nem jellemzi territoriális viselkedés, kimondottan társas faj. Az év egyéb időszakaiban rovarokkal, pókokkal és apró csigákkal táplálkozik.
Kép forrása: Pixabay.com
A kifejlett barkóscinege testhossza 12-13 cm, szárnyfesztávolsága 16-18 cm, testtömege 12–18 gramm. A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke árnyalatú, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga.
A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím. A sűrű nádasban előszeretettel bújik meg, azonban jellegzetes, „csilingelő” hangja elárulja jelenlétét.
A barkóscinege hangja:
Évente jellemzően két-három alkalommal költ, fészekalja 4-8 tojásból áll. Fészkét valamilyen alapra, például víz felszínére nyúló magas zsombékra, avas nádtövek belső torzsaira építi, a víztükörtől számítva legalább 30-40 cm magasra.
A kotlás 12-13 napig tart mely során a hím és a tojó felváltva ül a tojásokon. A fiatal madarak 9-10 napos hagyják el a fészket a 12 naptól már képesek repülni. Ezután nem sokkal szétszélednek, és más csapatok fiatal madaraival együtt csapatokba verődbe kóborolnak a nádadba.
A barkóscinege Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Képek forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu
