Szerző: A barátposzáta (Sylvia atricapilla) Eurázsia területén elterjedt madár, kisebb számban Észak-Afrikában is költ. Hazánkban a leggyakoribb poszátafajnak számít, jól alkalmazkodik az ember közelségéhez és a degradáltabb élőhelyekhez is.
Elsősorban a sűrű aljnövényzetű bokros, fákkal tarkított élőhelyeket kedveli, de találkozhatunk vele parkokban, kertekben valamint sík- és dombvidéken egyaránt. Rövid távú vonuló, de elégséges és megfelelő táplálék mellett egyes példányai áttelelnek.
A hideg téli hónapok átvészelésében, alma, körte, zöldség, túró és sajt, azaz lágyeleség kihelyezésével segíthetjük. Táplálékát a különféle rovarok, pókok és csigák jelentik, a hideg idő beálltával étrendje gyümölcsökkel és bogyókkal egészül ki.
A barátposzáta éneke:
A régebbi nevén barátkának is hívott barátposzáta testhossza 13 cm, testtömege 16-25 gramm, míg szárnyfesztávolsága 20-23 cm. Kedves régi elnevezése, parányi termetére, valamint a hím jellegzetes fekete sapkájára utal, mely jól megkülönbözteti a rozsdabarna fejtetőjű tojóktól és a fiatal példányoktól.
Évente kétszer költ, száraz növényi részekből, gyökerekből álló, szőrszálakból álló fészkét, általában 1 méternél alacsonyabbra építi. A hím először több fészekkezdeményt készít, melyek közül a tojó kiválasztja azt az egyet, amelyet végül közösen fejeznek majd be.
Fészekalja általában 3-7 tojásból áll, a kotlás során a szülők felváltva ülnek a tojásokon. A barátposzáta Magyarországon védett természetvédelmi értéke 25 000 Ft. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban „Az év madarává” választotta ezt a bájos kis madarat.
Kép forrása: Flickr / Szerző: Mauro Gialdini / Licence: CC BY 2.0
