balkáni gerle

A balkáni gerle (Streptopelia decaoct) eredetileg Ázsiában volt őshonos, a múlt században népesítette be szinte egész Európát, azóta pedig folyamatosan terjed észak felé. A rendkívül bájos megjelenésű balkáni gerlével, főként a településeken találkozhatunk és hallhatjuk jellegzetes hangját.

Állandó madarunk, télen kisebb-nagyobb csapatokat alkothat, de ilyenkor sem kóborol nagyobb távolságokra. Előszeretettel látogatja a téli időszakban a madáretetőket is, ahol magokat fogyaszt. Táplálékának nagy részét a különféle gabonamagvak és gyommagvak jelentik, nagyon kis mennyiségben rovarokat is eszik.

balkáni gerle

Kép forrása: Pixabay.com

Rendkívül könnyen beazonosítható madarunk, testhossza 31-33 cm, testtömege 170-240 gramm, szárnyfesztávolsága 47-55 cm. A hím és a tojó között nincs lényeges különbség, tollazatuk nagyrészt barnásszürke árnyalatú, vöröses mintázattal. Jellegzetességük a fekete, fehérrel szegényezett nyakörv, mely a fiatal példányokon még nem látható.

A balkáni gerle a februártól novemberig terjedő időszakban, 4-5 fészekaljat is felnevel, időnként még télen is költ. Néhány gallyból álló, egyszerű fészkét változatos helyekre, fákra, épületek erkélyeire, tetőszerkezetekre, ereszcsatornákba rakja.

A balkáni gerle hangja:

A tojó két tojást rak, a 14-16 napig tartó kotlásban, valamint a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. Amikor átveszik a kotlást, hívójeleket adnak, és szinte kituszkolják párjukat a fészekből. A fiókákat a szülők felváltva tartják melegen.

A fiókák a 14. nap után már képesek saját maguk táplálkozni, de nagyjából 26 napos korukig még a szülők gondoskodnak róluk. A balkáni gerle hazánkban nem élvez védettséget.

Képek forrása: Pixabay.com

Források: MME; Europamadarai.hu

Friss cikkek innen:Állati

Comments are closed.