Szerző: A bakcsó vagy népies nevén vakvarjú (Nycticorax nycticorax) Eurázsiában, Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában is gyakori gémféle. Vonuló, afrikai telelőterületeiről március-április tájékán érkezik vissza. Az őszi vonulás szeptemberben kezdődik, azonban az időjárás függvényében el is húzódhat.
Bujkáló természetű madár, mely főleg éjszaka aktív. Az alkonyati órákban csapatosan repülnek táplálkozóhelyeikre. Zsákmányukra lesben állva vadásznak, mozdulatlanul bevárják, majd hirtelen lecsapnak rá. Kétéltűekkel, halakkal, rovarokkal táplálkoznak.
A kifejlett bakcsó testhossza 58–65 cm, szárnyfesztávolsága 105–112 cm, testtömege 500-800 gramm. A kisebb termetű gémfélék közé tartozik, azonban jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még kisebbnek látszik.
Tollazata alapvetően fekete-fehér árnyalatú. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez.
Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel. Magyarországon legnagyobb számban ártéri ligeterdőkben költ, gyakran vegyes gémtelepen, ahol szürke gémek, kis kócsagok és kárókatonák társaságában fészkel.
Ritkábban társulhatnak a közösséghez kis kárókatonák, üstökös gémek, batlák, sőt pásztorgémek is. Kisebb telepei halastavaknál is megfigyelhetők, egyre nagyobb számban költ nádi gémtelepeken is. Egyszerű fészkét vékony ágakból építi.
Fészekalja általában 3-5 tojásból áll, a 20-22 napig tartó kotlás során mindkét szülő ül a tojásokon. A fiókák gondozásában mindkét szülő részt vesz. A fiatal madarak 40-50 nap után repülnek ki. A bakcsó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Kép forrása: Pixabay.com
Források: MME; Europamadarai.hu; Wikipédia
